Berhida

Weboldal

Berhida Nagyközség 1992-ben ünnepelte írott történelmének 910 éves jubileumát. rnBerhida és Peremarton már a rómaiak által is ismert települések voltak. Erre utalnak az Öreghegy szőlőiben feltárt leletek, melyek a XX. század első éveiben kerültek elő. Fellelt iratok szerint Cimbrianae néven ismerték ekkor. rnA Rómadombnak nevezett egykori káptalani birtokon római telep nyomokra a határ nyugati részén pedig római kori temetőre bukkantak. A sírokban urnákat, vas- bronz tárgyakat, valamint egy Faustina bronzérmet találtak. A leleteket ma Laczkó Dezső Megyei Múzeumban őrzik.Legősibb birtokosa a veszprémi káptalan volt. Predium Berchen et iteratum Predium Bercen néven állítólag már 1082-ben a káptalané volt. Ebből jött létre később Bercsén és Bercsénhídja. 1363-ban már Berenhyda, illetve Berinhyd a mai Berhida. Az Árpádházi királyok közül II.Géza is többször megfordult e helyen. A hagyomány szerint egyik látogatásakor vesztette el az ónból és horganyból öntött pecsétnyomóját, amely őt királyi trónon ülve palástban, fejékkel, jogarral és aranyalmával ábrázolja. E pecsétnyomót 1811-.ben találta meg egy földjét szántó földműves a Kányadomb közelében. Bósán István veszprémi alispán e történelmi ritkaságot a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta József nádor közbenjárására.Fehérvári káptalan 1395-ben határjáráson vett részt az akkori Berchén prédiumban és azt kétfelé osztotta. Az egyik részbe Pethith Lászlót, a másikba a veszprémi káptalant statuálta. Felosztásból származott a tőszomszédos 1926-ig különálló Kiskovácsi és Berhida. Heti vásárát 1436-ban, országos vásárát pedig 1461-ben említik először.rn1532-ben VII. Kelemen pápa tudatja a magyar rendekkel, hogy berenhidai gyűlésükre de Hispello Antal leisi püspököt küldötte. rn1540-ben János király Berenhydát Podmaniczky Jánosnak zálogosította el.Későbbi sorsa is Veszprémhez, valamint Várpalotához kötődött. Hellepront János kuruc ezredes simontornyai várparancsnok írta 1709. augusztus 13-án Bottyán tábornoknak: \\\"A német Lepsény tájáról minden bagázsiájával elindult Berhida felé és ott megállott, onnét hová fog menni, arrul még semmi leportumom nem jött.\\\"A település középkorban oppidumok közé számított, oppidum jellege ellenére is jobbágyi módon adózott. Egyedül heti és országos vásártartási joga különböztette meg a többi településtől. A mohácsi vészt követő zavaros időkben Palota várához csatolták. A vári officiálisok keményen bántak a néppel.Az urbáriumban szabályozott adókon felül bírságokat és külön szolgáltatásokat is követeltek, köztük rókabőr szolgáltatást is. A lakosság 1578-ra annyira elszegényedett, hogy négy éven át az évi 50 dénáros földbért sem tudta fizetni. Hódoltsága 1550-ben - a szomszédos Peremartonnal együtt - kezdődött, s 1617-ben már pusztaként említették. Lakosai a század végén nincstelen zsellérek, 12 család élt itt 1696-ban, négyutcás falu 1773-ban. Református iskolája 1768-tól működik.Kiskovácsi sorsa hasonló Berhidáéhoz. A XVI. század második felében két részre vált: a nemesek által lakott Kiskovácsi prediumra és Nagykovácsi jobbágyfalura. Kiskovácsit a török 1527-ben felégette, ezután Palota várának tartozéka. Többször is lakatlanná vált 1780-ig. 8 jobbágy és 3 zsellércsalád lakta 1702-ben, magyar falu 1773-ban 43 adóköteles házzal.Az 1082-ből az utókorra maradt I.László által adományozott oklevél említi először Peremartont. E szerint Peremorton ebben az időben a veszprémi püspök és káptalan birtoka. Mátyás királytól kapta az országos és hetivásár jogot. A XV. században oppidum, így tartották számon az 1524. évi urbárium szerint is.Peremarthon néven nevezték a középkorban. A Pere előtag eredete ismeretlen, az utónév a Márton személynév alakváltozata. A mohácsi vészt követően ez a helység is Palota végvár tartozéka lett, hasonlóan Kiskovácsihoz, a török 1527-ben elpusztította, majd 1531-ben újabb török csapás érte. Szintén elzálogosításra került Podmaniczky Jánosnak. A korabeli feljegyzések szerint 1570-re elnéptelenedett és évtizedekig lakatlan volt. Mint pusztát nádori adományként szerezte meg Végh István veszprémi kapitány 1610-ben. 1624-ben az itt élők kivásárolták a birtokot és ezzel a jobbágyi terhek és állapotok megszűntek. Katolikus iskolája 1717-től működött.rnMint nemesi községet írták össze 1720-ban.A nemessé vált község lakossága azonban csak rövid ideig élvezhette szabadságát. Veszprémi káptalan pert indított birtok eltulajdonítása címén, amit 1752-ben meg is nyert. A hétszemélyes tábla a káptalan javára ítélt. E szerint a nemesek helyben maradhattak, a jobbágyi terheket azonban vállalniuk kellett. Válaszként 1759-ben - egy kivételével - a nemesek elhagyták a falut, s a szomszédos falvakba költöztek. Az üresen maradt falut a káptalan telepítette be újra. 12 szabad árendás személlyel kötött szerződést 1759-ben, akik házat kaptak térítés ellenében. A szerződés a regáliák, a robot és a kilenced megváltására évi 1500 Ft-ot irányzott elő. Az új kolónusok a magas árenda miatt eladósodtak és 1769-ben ezért új szerződéskötésre került sor alacsonyabb terhekkel. Fő megélheti forrás ekkor a szőlőművelés és a gabonatermesztés volt. Az igával nem rendelkezők napszámmal keresték kenyerüket.